Elkezdődött a csoda!
"A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja, amiben hisz." - Szent Ágoston - ♥ ♥ ♥
"Eddig még nem mertem megírni nektek, mert vártam a megerősítést, de IGEN úgy tűnik végre valóra válik az álmunk :) Vasárnap - apák napján - teszteltünk először, 10-es hiperérzékeny teszttel és halványan, de pozitív lett! Nem mertük elhinni, még örülni sem mertük, vártuk a másnapi tesztelést, a mai ultrahangot, hogy megerősítést kapjunk: szülők leszünk! :) A csík pedig erősödik! A mai ultrahangon még csak a megvastagodott nyálkahártyát látták és felritkulást a méhben, ami terhességre utal, de ilyenkor még petezsák sem látható. Nem voltam letörve, mert 15 napja volt tüszőrepedés, korai lett volna még petezsákot látni. Levették tőlem a vért bétaHCG-re és egy óra múlva hívtak, hogy 4 hetes terhességnek megfelelő az eredmény (306) :) Már kezdjük felfogni, elhinni és elmondhatatlan az öröm, a boldogság amit érzünk és bízunk benne, hogy sikerült a beágyazódás és hamarosan többet is látunk már. Jövő szerdán kontroll uh-ra és vv-re megyek, drukkoljatok kérlek nekem, nekünk továbbra is! Kell, hogy most már végre minden rendben legyen, nem lehet másképp. Két hónapja kértünk segítséget a Kaáli Intézettől, április 11-én volt az első konzultációnk és úgy tűnik kismama vagyok. Azt hiszem életünk legjobb döntése volt! Köszönök minden "ránk gondolást", szorítást, a meg nem szűnő érdeklődést és szeretetet, amit tőletek kapok immáron két éve. Puszi és ölelés és drukkoljatok az én kicsikémnek, hogy ügyes legyen odabent!! ♥" (2013. június 18.)
És ez az izgalom még most is tart, jobb lenne talán ha nem lennék már ennyire profi a témában, ha nem tudnám, hogy az én kicsikém épp mostanság alakul zigótából embrióvá, hogy micsoda nagy átalakulás ez és milyen bonyolult folyamat. A tudatlanság néha tényleg boldog, a csodát megérteni, felfogni a legnagyobb tudással sem lehet és én már most drukkolok a picipöttyömnek és lenyűgöz, hogy ő most milyen nagy dolgokat visz végbe. Nem vagyok babonás és nincsenek rossz érzéseim, de lassan vánszorognak a napok a következő ultrahangig. Nagyon vigyázok magamra, itthon vagyok és pihenek és állandóan vigyorgunk egymásra Ákossal és reménykedünk, örülünk és büszkén nézzük az erősödét a terhességi teszt második csíkján, mert ez már Ő!!!!
Hálás vagyok a családomnak, a barátaimnak, nagyszerűek, de tényleg! Hálás vagyok, mert Zsu megérezte és hálás vagyok amiért Kaáliba menet megszólalt a rádióban Kafkaztól a Földlakó https://www.youtube.com/watch?v=tGjAxmypt6Y és még annyi mindenért hálás vagyok. Marcsinak és Nórinak, hogy lombikos küzdelmeik közepette, soha egy percre sem vettek el tőlem az odafigyelésükből szeretetükből, Esztinek, hogy olyan példa előttem, akit nagyon úgy tűnik végre ügyesen követek. És még sorolhatnám, mert az emberek nagyon jók és véletlenek nincsenek és ez valahogy feltölt, a következő időszakra is. Én már az első bejegyzésemben leírtam, hogy a jót is fel kell dolgozni. Milyen igaz!
A mérést egyébként befejeztem, elég aggódó vagyok így is, nem kell nekem további stresszfaktor, a tesztelést nem fejeztem be, egy ideig nem is fogom, olyan örömmel tölt el minket a pozitív teszt látványa, igen pont ilyennek képzeltem ezt az érzést a sok negatív teszteléses csalódások közepette. Mutatom is a görbém... szép, nem? :)
És a tesztsorozat... ami meg hát a legszebb :)
—————