2013.09.01 16:12
Itt van az ősz!
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Erdőd, 1848. november 1730.)
Itt van az ősz újra és én nagyon boldogon várom minden napját. A nyarat kis szomorúsággal búcsúztattam mindig, mégis örömmel köszöntöttem az őszi napokat. Különös varázsa van az utolsó nyári és az első őszi napoknak, különösen itt a Balaton partján. Szeretem látni, ahogy egyre csendesebbek az utcák, a part. Szeretek a sétához vinni egy kardigánt, és nézni a nyugodt, kristálytiszta, vagy szelesebb napokon hullámzó Balatont. Nem bánt, hogy üresen állnak a kikötőben a hajók és úgy általában, megáll egy kicsit az Élet. Szerettem ezt a nyarat és szeretni fogom ezt az őszt is. Sokat várok tőle és sokat súg, ad majd nekem reményeim szerint. A előbb a pocakomra tettem a kezem és elmondtam kedvenc ősi versemet a babámnak, hogy érezze, amit én érzek. Várom a következő őszöket, várom a babakocsival sétálósakat, a kisgyerekkel falevelet és vadgesztenyét gyűjtőseket. Várom, hogy ezt a verset majd megtaníthassam és ahol elrontja, súgva javíthassam, míg jobban nem tudja, mint én.
A keresztlányomat minden ősszel elhoztam egy hétvégére - tavaly már a keresztfiamat is - és olyan szép emlékeink vannak. A hattyúetetés, a falevélgyűjtés, parkban sétálás, kövekről kövekre ugrálás - mondjuk ez csak utólag szép, én elég parázós keresztanyu vagyok :) És ezeken a Dorcival töltött napokon mindig kicsit odaképzeltem már a jövőt is, a "saját" babásat, gyermekeset. Ilyenkor Dorci kezét úgy fogtam meg, mint Anya - bár ha jobban belegondolok, a mai napig így fogom meg. Szeretem az keresztlányomat, nem akarok kivételt tenni közte és a többi kis unokagyermekünk között, mert szeretem őket is, nem kevésbé... csak ezzel a kislánnyal annyira meghatározó élményeim vannak. És maradnak is, még ha az egyik kezemmel majd már a "saját" babám kis kezét is fogom lenn a parton. Pár kép az elmúlt őszökről:
2010 ősze Dorcival:
2011. október:
2012. október (itt már keresztfiam is eljött és persze velünk voltak egész hétvégén a siófoki barátok is) :)
És a nyár utolsó napja 2013-ban, elölről nézve még csak éppenhogy - de annál biztosabban - domboródó pocakkal, azaz az én kis leendő gyermekemmel :) - és persze a sétatárssal, Mészivel, csak ő a fényképezőgép túloldalán volt épp ;)
Hát így nézek az idei ősz elébe, kívánom, hogy nyugodt legyen és mosolygós, ha csalódunk, csak kellemesen és ezt kívánom az én családomnak, barátaimnak is, mert csak úgy lesz az igazi. És kisbabám: nőjj meg nagyra és érezd nagyon jól magad!
—————