Megvolt...! :)

Nem volt. Mármint erőm. Legalábbis akkor. Az Élet azért nem annyira igazságtalan. Az esélyt megadta most is, mert aggódtam, hogy a lázas, hányós szenvedés miatt majd jól lecsúszunk mindenről, de mint kiderült a lázas hányós időszak igazából kitolta az ovuláció idejét. A görbémből legalábbis ez látható. És mi megadtuk az esélyt rendesen, most pedig következik az izgalmas várakozás. Nem számolom, hogy hányadszor. De egyszer majd eljön a "megérte erre várni pillanat" és addig meg lehet reménykedni, örömködni, tervezni... és ha olyan van, akkor meg magunkat sajnálva szenvedni. Vannak jó dolgok is. A munkahelyemen plédául. Úgy tűnik magasabb beosztást kapok (mondjuk hiszem ha látom :P) és milyen vicces az Élet, mosolyogni való. Ezért az előléptetésért most én úgy érzem nem küzdöttem, nem is vártam, nem kalkuláltam vele, annyira másra van most beállítva az agyam, szívem. És megkapom. Amiért küzdök, várat magára. Meg kellene tanulnom már ezt. Nem küzdeni, csak élni és tenni a dolgom és a végén megkapni ajándékként vagy jutalomként amit ad a az Ég. Ez a mai mantrám. (Mantrát lehet kitalálni saját magamnak amúgy?)

Ez pedig a görbém: :)