"Mérjük le a kisembert" :)

Tartozom három csodálatos nap, három vizsgálat történetével, örömével és pár fotóval mindezeket illusztrálandó :) Nagyon boldog vagyok!

 Múlt hét szerdán, azaz július 10-én mentünk az utolsó kaális ultrahangra, most jött velem picipötty apukája is. Nagyon izgultunk, szerencsére ahogy odaértünk, már mehettem is be a vizsgálatra. Bent volt két nővér (asszisztens?) is és a doki persze, majd beinvitálták Á.-t is. M. doki megkereste a petezsákot és mondta, hogy most már nem is azt méri, hanem a benne lévő babát :) Felénk fordította a monitort, láthattuk és főként hallhattuk őt, azaz a szívhangját. Tudtam én, hogy kétszer olyan gyorsan ver, mint az enyém, de meglepő volt akkor is, hogy ez a zene, ez már az én gyermekem és milyen gyorsan, szinte szünet nélkül ver ez a pici szív. Megható volt. Ekkor volt az ő ülőmagassága (hah micsoda szakszavak) 9.3 mm édes kis csöppünk növöget! Ez volt az utolsó kaális uh, mondták, hogy majd trimeszterenként jelezzem, hogy jól vagyunk, illetve majd kérnek fotót, ha megszületett :) És most mutatom ennek az ultrahangnak az egyik fotóját:

Pénteken, 12-én felkerestem az orvosomat, már korábban beszéltem vele, tudta a jó hírt. Átbeszéltem vele sok mindent, először azt mondta 22-én kell mennem uh-ra, én jeleztem, hogy kizárt, mert Horvátországban leszek épp, így áttettük mára, azaz 15-ére és mondta, hogy már felvehetem a kapcsolatot a védőnőmmel is, aki kiállítja majd a kiskönyvem, illetve akitől a beutalókat megkapom. Ma du. egy órára mentem uh-ra, kicsit várni kellett, de jó volt elvegyülni a kismamák között és élvezni, hogy végre közéjük tartozom. És bemehettem és láthattam, hallhattam őt újra, hát mit ne mondjak, ügyesen csinálja a dolgát, sokat nőtt 5 nap alatt :) Már 14.7 mm és szépen látszik a szikhólyag is és közepes mennyiségű a magzatvizem, ennek és hasonló híreknek köszönhetően a föld felett járok nem számolom mennyivel :) Megkerestem a védőnőmet is, csütörtökön fél kilenre megyek hozzá és végre megkapom a kiskönyvemet és a beutalókat, már ezeket is annyira várom :)

Amikor T. főorvos úr (továbbiakban T. doki) meglátta a monitoron a babámat, mosolygott és úgy mondta "mérjük meg ezt a kisembert" és én ettől is meghatódtam, mint mindentől, ami Vele kapcsolatos! Megdícsérte a szívhangját és büszke is voltam, kihúztam magam, már amennyire erre képes az ember lánya a vizsgálóasztalon fekve, a többi körülményt nem is részletezem :D És kaptam képet is, kettőt, meg is mutatom milyen gyönyörű:

Ígérem folytatom ;)