Nyüzsgő, szép október

Augusztus végén nem kívántam mást, csak csodaszép, boldog és felhőtlen őszt magamnak és azoknak akik fontosak nekem. Ahogy szeptember, október is ezt váltotta valóra, nem is lehetett volna másképp, ne is legyen ezután se.

8-án voltunk 4D uh-n, akkor voltunk hivatalos számítások szerint 21 hetesek. Méretek alapján kisbabánk egyébként 20 hetesnek felelt meg, de szerencsére ez nem aggasztó, hiszen tudjuk, később fogant és szépen fejlődik, hogy mikor születik, azt pedig úgyis a Jóisten dönti majd el. Dr. B. legyen az uh-s orvos neve, aki városkánk egyetlen 4D uh géppel felszerelt magánrendelőjével rendelkezik, így és mások ajánlása végett esett rá a választás. Nem bántuk meg. Az elején jeleztük neki (kérdezte is) hogy még nem tudjuk kislányt vagy kisfiút várunk, nagy izgalommal kezdte hát az ultrahangos vizsgálatot, látszott, hogy ő ezt szereti megállapítani. Ügyes volt a kicsi baba, met éppen úgy helyezkedett, hogy lábait felhúzta, egyik karjával átfogta és megmutatta popsiját... és amire még kíváncsiak voltunk. Nos tekintve hogy jól látszott, hogy ott nincs "semmi" a doki nem mondta ki, tőlünk kérdezte, hogy hát akkor szerintünk mégis mit várunk? Vigyorogva mondtuk, hogy KISLÁNY, ő pedig gratulált hozzá és a szakértelmünkhöz is.

Nagyon örültünk, örülünk neki, de az a helyzet, hogy annyira édes volt és annyira VALÓS, BABÁS és a MIÉNK hogy ha éppen ott, akkor egy kukit látunk, vélhetően akkor is lett volna öröm :) Én világéletemben kislányra vágytam, Ákos is inkább, de akkor amikor az ember már küzd, hogy gyermeke legyen és akkor, amikor végre megfogan, az a helyzet, hogy a helyére kerül minden és nincs az az ultrahangos vagy egyéb vizsgálat, ahol ne az legyen az érdekes, hogy EGÉSZSÉGES-e és jól van és jól érzi-e odabent magát. Ez a baba nem is lehet más, mint aki, így hogy kislány, hát kislány, de őszintén mondom, hogy nem jelentett volna csalódást, ha az derül ki, hogy kisautó mániás fiúcska anyukája leszek és nem egy  - terveim szerint - igazi kislányé. Ő a miénk, vérünk és gyönyörű, eleven már most, nem lehet nem szeretni, nem lehetne egy kicsit sem más. Láthattuk a kis arcát - szerintem apukára fog hasonlítani - láttuk mosolyogni és szájat biggyeszteni, láttuk tornázni és arcát takarni, megszámolhattuk az ujjait és megcsodálhattuk gerince szép ívét... nem, a Család nem a szülőszobán születik majd. Megszületett már az elhatározással, hogy gyereket akarunk, az érzéssel, amivel egyre valósabb lesz már csak erősebb, közelebbi, édesebb ez az érzés. Kaptunk képeket (sokat) videót (hosszút) és leletet (megnyugtatót). Jó, hogy elmentünk.

Volt még októberben egy vasárnap (13-a) amikor Tatára mentem kirándulni, találkoztunk páran "ciklusos" csajok. Velem tartott Mészi jó barátnő is és olyan jó, hogy jött, dupla öröm volt az a nap, ritkán van időm vele sokat együtt lenni és jó volt sokat beszélni, sokat nevetni, meghallgatni és tudni az öröméről, bánatáról, kicsit furdalt is a lelkiismeret, ritkán van erre lehetőség, ráadásul az utóbbi években főleg az én örömeimől, bánataimról szólt minden és mindig mellettem van és remélem én is olyan jó barát vagyok neki, mint ő nekem. Nagyon szeretem és remélem olyan boldog élete lesz, mint amilyet megérdemel. A "cilusoso" lányok és apák és babák meg egy igazi, jó kis társaság, az élet nem véletlen sodor ismeretleneket egy közegbe, mindannyian hasonlók vagyunk egy kicsit.

Egészségügyi hónap is volt a november meg tatarozási is, ennek köszönhetően drága is, sok pénz elment, be kell hozni novemberben-decemberben, de voltak nem halasztható dolgok, és jó, hogy megvannak. Egészségügyi hónap volt, azaz megcsináltattam az új szemüvegem, a bal szemem sajnos hozzá romlott a jobbhoz. Új keretet is vettem és a régiben cseréltettem az egyik lencsét, így most van pót szemüvegem is. Az IR miatt vettem vércukor mérőt és elkezdtem mérni a cukromat, így sikerült a múlt heti terheléses vizsgálatra megnyugodnom. Mert az  értékeim jók voltak végig, mértem éhgyomrit és evés után egy órával is rendszeresen, nem volt kiugró értékem, viszont megállapítottam, amit tudhaték amúgy is, hogy sok múlik azon, hogy legyen reggeli és minél korábban legyen reggeli és persze sok étkezés legyen egy nap és sok folyadék és ne szálljak el ch-val sem. Sikerül úgy tűnik :) A terhelésről írok még külön, de most folytatom a tatarozással. Múlt hétvégén jöttek anyósomék (apósom is természetesen, mint fő végrehajtó a lakásfelújításban) és K. is (sógornőm) Á. babával és el jött segíteni anyu is, aminek örültem nagyon, nem is igazán csak a segítség miatt, hanem hogy együtt lehettünk és együtt lehetett anyósomékkal, mindig jó érzés látni, hogy mennyire jól kijönnek ők.

Kifestettük (T1-ben írok, de természetesen a munka oroszlánrésze nem az enyém volt sőőőőt, így igazságosabb lenne a T3) :) az előszobát, konyhát, háló egyik falát, volt gázkazánkarbantartás, kaptam új polcokat konyhába, gardróbba, megcsinálták az apróbb, de fontos javításokat, úgy mint kanapé, ágyrács és sorolhatnám... a korábbi szigetelés után elmaradt, hogy élvédőket kapjanak a "ferde" falak, ami leginkább díszítő jellegű és fel is dobta nagyon a falakat. Biztos nem soroltam fel mindent, de lényegében ennyi volt kb. a felújítás. Jó, hogy megvan, most ami visszavan a nagytakarítás, pl. kanapé és szőnyegtisztítás és most nem is mennék bele a többibe, ezeket nem 3 nap alatt kell megcsinálni szerencsére.

Múlt héten kiválogattam a meglévő babaruhák közül az 56-62-es méretet, betettem a helyükre, szép állapotban vannak, mind átmosva, de természetesen majd átmosom mindet, de ezzel megvárom a januárt, nem sürgető. Jó volt nagyon válogatni ezeket az apró holmikat, sok-sok ruhája lesz (van) Lilinek, már elképzeltem őt bennük. 

Múlt hétfőn voltam ultrahangon és CET vizsgálaton a kórházban (CET negatív, ma telefonáltam az eredményért) ultrahangot T. doki csinálta és anyósom kísért el rá. Anyósom a legkisebb gyermeket T. dokinál szülte, erről és egyéb más dolgokról el is beszélgettek és mindenki megcsodálta és megdícsérte a kislányt, mert persze még mindig az, ahogy T. dokim fogalmazott, "Ő már minden bizonnyal kislánynak is születik" :)

Csütörtökön mentem terheléses vércukor vizsgálatra, kicsit dilemmáztam csaljak-e a jó eredményért, azaz pl. igyak-e másfél liter vizet a várakozó két órában stb. de úgy döntöttem, jobb a tisztánlátás, nem befolyásoljuk az eredményt, legrosszabb esetben is diétára fognak, ami meg hát nem egy rémisztő kilátás. A vércukorszint mérések (mármint amit én csináltam) miatt tudtam, hogy max. határeset vagy kicsit rossz eredményem lesz, inzulinra úgysem fognak. De azért nagyon izgultam.

Annyi csalás volt mégis a dologban, hogy a gyógyszertárban, ahol vettem a glükózt a terheléshez, a kért 75 gramm helyett 67.5 grammot adtak, mondván ennyi kell a terheléshez. Máig nem értem, de nem bántam. Reggel nyolckor levették az éhgyomri vért, majd megittam a glükózból, némi citromléból és kevés vízből álló édes löttyöt, majd vártam. Nem tétlenül, mert kb. félóránként mértem és szerencsére ment is lefelé a cukrom a mérőm szerint kb. 6 körüli értékig. De ugye a mérő is ki tudja jól mér-e, na meg az ördög nem alszik... hát izgultam, na.

Levették a kétórás vért és még a többi laborvizsgálathoz jó pár csővel és utamra engedtek. Ledöntöttem nem kevés vizet, majd éreztem is, ahogy lezuhant a cukrom, hát na, ez a vizsgálat nem épp kismamabarát meg úgy egyáltalán... szörnyen egészségtelen. De kell, értem van, Liliért van, elfogadom.

Emailben minden eredményt küldenek még aznap... délután meg is jött minden... a cukorértéken kívül. Hát elég stresszes voltam. Le is mondtam arról, hogy hétfőig megjön, hisz másnap november 1. Másnap felkeltem, telefonomon email, éjjel jött az eredmény... éhgyomri 4.3 mmol/l, 120 perces 5.8 mmol/l... Igen!!! De jó!! Köszönöm! Erre nem számítottam, jó lett :)

Lilienről. Nagyon sokat mozog ez a picilány. Egyre többször reagál, jól megrúg minket, ha kérem (ha nem kérem akkor is) - apát is - és róla szól minden. Voltam otthon (K-on) is pár napot, Mamókám nem tud belenyugodni ebbe a bolondos névbe, Lilient ő még nem látott, hogy van ilyen név erről nem hallott és hát nem is helyesli :) Várom, hogy megismerje legkisebb dédunokáját és lássa, hogy ő nem lehet más: ő Lilien, Lili :) 81 éves lesz és kérem a Jóistent, hogy tartsa még köztünk, szeretném, ha a kislányom megismerné. És vigyázzon a nagyszülőkre is, mindenünket nekik köszönhetjük és kell, hogy a kislányomat is szeressék, és kapjanak sok szeretetet, örömöt tőle ők is. Annyira megérdemlik.

A 4D-s képeket megmutattam Mamónak is, ő eléggé idegenkedik a terhesség ajnározásától, említésétől, jól van lesz gyerek, legyen gyerek, ez az élet rendje de minek felfújni?? :D Na de. A képeket megnézte és másnap vallotta be (nem nekem, csak a jelenlétemben) hogy lenyűgözték ;) Így kell ezt csinálni, változik a világ, változik a hozzáállás is :)

Mára ennyi, hosszú lett, ez van, amikor valaki nem egy rendszeres naplóíró :)