Szeptember végén

 Ez egy nagyon jó kis szeptember volt. Annyi jó dolog volt benne és olyan kevés rossz (pl. rossz, hogy egy pár napig elkapott egy vírus, lázam is volt, nátha, köhögés, mondhatni klasszikus és én nagyon féltettem közben a babát mit érez ebből). Voltam otthon (Kaposváron) pár napot, jött Anita is, csinált rólam nagyon szép képeket, mert ő közben fotós (is) lett és nagyon kis profi, ügyes. Jó volt a fotózás is, mert kimentünk az arborétumba és nevettünk is és előjött a béka iszonyom, Ancsinak meg a kígyó (sikló) rémülete, mert persze ezek a kis állatok megtaláltak minket. Nem lehet az ilyen napokat leírni, egyszerűen csak jók. 

Voltam Szentendrén is, a betegséget leszámítva jó volt nagyon. Marikával (anyósom) és Áronnal sétáltunk, turiztunk, otthon voltak Á. tesói is (illetve ház Zizz, mert oké, hogy Kitti otthon van, ott lakik :)) egyszóval jól éreztem magam nagyon. Olyannyira, hogy nem is jöttem haza Á-sal vasárnap, hanem ráhúztam még pár napot :)

És van még egy olyan, amit nem mondtam senkinek (kivéve persze Á-t) mert nem is vagyok ebben biztos, de mintha érezném a babát. Illetve érzek a hasamban olyan kis halvány, leheletnyi valamit, amit nem tudok hova tenni :) Hát hátha Ő az, nem? Jövő héten megyek T. dokihoz, nála uh nincs, de néz szívhangot, jó lesz megint hallgatózni és hallani ahogy moccan és ahogy dobog a szíve. 

Szentendrén Kittivel átnéztük, hogy mi mindent nem kell beszereznünk az ún. kelengye listából, hát szerencsére sok mindent kapunk, így kevés dolgot kell venni, igazából a babaágy és pelenkázó, amit kell, na és persze sok-sok apróság. :) Ruhát is kapunk sokat, amit kell venni azt halogatom, hátha kiderül egyszercsak, fiús vagy lányos cuccokat vegyek :)

Kaptam szerdán sms-t a védőnőtől, melyben meghívott szeretettel a mai "Anyatejes napra". Én mint itthon, táppénzen lébecoló kismami kötelességemnek éreztem megjelenni, na és nem mellesleg érdekelt is. Jó volt, mert találkoztam a kaposvári kaálisok közül Mucikával, akit még csak fórumról ismertem, olyan aranyos volt "megismert" vagyis kikövetkeztette, hogy én lehetek, váltottunk is pár szót, nagyon szimpatikus volt.

Maga a "program": nagyon pozitív volt az egész. Bemutatták a kórházat, mint "bababarát kórházat" hogy mit is jelent általánosságban és mit jelent itt nálunk a gyakorlatban. Van a kórháznak egy doki nénije aki szoptatási tanácsadó is egyben "főállásban" ő végigkíséri igény szerint már a várandósságot, illetve ő segít szülés után a szoptatásban és hozzá kell fordulni majd később is e kérdésben. Van havi egyszer csoportos foglalkozás is. Hát ilyen témákban voltak előadások, beszélgetések, hosszú lenne mindent leírni, de sok pozitív dolog hangzott el. Több kérdésemre választ kaptam, egy példa: amitől kicsit paráztam ez a szülés utáni gyerek méricskélés, meg összehasonlítgatás, hogy nem gyarapodott, gyarapodott, elég volt-e, jól mértem-e, a másé mennyit hízott stb. na erre a félelmemre meglepő választ kaptam, jelenleg a legelfogadottabb legalábbis az ő álláspontjuk szerint, ha nem mérünk, ha valaki mér, az a gyerekorvos vagy a védőnő, azt kell nézni hány kakis, hány pisis pelus van, egyébként meg hagyni a gyereket békésen elszenderedni ahelyett, hogy feltennénk a mérlegre analizálni. Jól hangzik, na majd meglátjuk a gyakorlatban :) Hát szóval ilyen elméleti, gyakorlati kérdésekről szólt ez a pár óra, volt a végén tombola sorsolás (nem nyertem, pedig kinéztem egy babasapit) meg kaptunk ajándékokat, illetve egy biobolt csinált kis szendvicseket,teát stb. lehetett kóstolgatni. Beszéltek a szülésről is, képekkel illusztrálva, sima szülésnél még a köldökzsinór elvágás előtt megkapom a mellkasomra a babát, ott melegszik fel és nyugszik meg és ha megtalálta a cicit, akkor viszik el... komplikáció, császár esetén meg apa kap egy külön szobát és ő melegíti fel a babát, de mondták hogy vigyázni kell, mert kb. 45 percen belül cicire megy a baba, akár apáéra is :D  elmeséltem Á-nak... hát neki ez még kicsit olyan ijesztő :D Felszólalt pár anyuka is.... háááááát....... volt egy akinek 3 éves a nagy, 1 éves a kicsi és még szopiznak...... a nagy is.... izé, hát nekem ez kicsit sok és morbid, de nem fejtettem ki, mert mindenki bólogatott elismerően, hogy ejha, én meg egyre csak a három éves keresztfiamra gondoltam, aki már csókolgatja a nőket, lányokat és mi lenne, ha még szopizna... na ne. De ezzel a véleményemmel sokszor igencsak egyedül maradok, így kérdezni se mertem :D Szóval elég idealisztikusan elmeséltek mindent. A realitásokat meg majd meglátjuk ;) LEsznek bőőőven, tudom én ezt már pl. tesómtól is, de a realitás egyelőre még a jövő és a jövőt én legalább elképzelni ideálisnak szeretem. Tehát az én saját bejárató, várandós, szülős, szoptatós, összeszokós, babázós jövőmről amíg tehetem álomba illően képzelődöm, miszerint februárban megszülöm az egészséges és csodás kis babámat, aki majd ügyesen szopizik, édesen alszik, itthon meg boldog kis családdá alakulunk, férj mosogat, asszony álmodozva babázik.... a többi, kiegészítő realitással majd közben megbirkózom valahogy, most nem hagyom, hogy a pozitív kis képeimbe belekavarjanak :))) 

És egy kép: Ancsitól természetesen :)