Az élet zajlik, Lili nődögél :)

Az élet zajlik, az idő meg telik és nem mellesleg múlik is :) Néha azt gondolom sajnos, de most, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy egy hét múlva költözünk, nos most azt kell, hogy mondjam szerencsére ;)

A lakás gyönyörűszép lett, az utolsó (sok és nem is kicsi) simításokat apósom és Á. végzik napok óta, napi 14 órában. Teljesen kész nem lesz szerintem jövő hétre sem, de akkor is beköltözünk és majd szépen lassan elkészül, ilyeneken már nem akadunk fenn. :)

Régen nem írtam, Lilim már három és fél hónapos nagylány. Tényleg nagylány, mert beszél, hangosan nevet, hasról hátra fordul és már billegteti magát hátról is, de onnan még nem megy a fordulás. Nem szeret hason lenni, a feje még mindig billeg sokszor, de azért már erősödik, ügyesedik. Voltunk gyógytornásznál is emiatt, szóval elmondhatom, hogy a lányom már pár hónaposan edzeni jár, hát nem semmi :)

Nagyon várom, hogy költözzünk, hogy végre csak mi legyünk hárman. Várom, hogy Á. is fellélegezhessen, rengeteget dolgozik, most nem is a munkahelyről beszélek, persze ott meg majd most jön a dömping. Dehát mindez értünk van, tudom. De azért hiányzik :)

Lilit nagyon érdekli ez a világ, azon belül is a saját kis dimenziója. Szereti a csillárt a szobában, szeret kinézni a fákra (jó oké, a fényre leginkább) az ablakon, szereti piszkálni a kiságyban lakó lepkeszárnyú bagoly (nem tudom máshogy leírni), színes, zizegő szárnyait. Ez a kedvenc játék, Neki beszél a legtöbbet, nagy haverok, Pajtinak is kereszteltem :)

Amióta ilyen kis érdeklődő, megszűntek az alva babakocsizások és a nappali nyugodt szopizások (hacsak nem félálomban kerül cicire) Reggel ébredés után gyakorlatilag szopizik egy kicsit, már közben jár körbe a szeme, majd hirtelen le a ciciről és vigyorog, magyaráz a csillárnak :) Ha nagy nehezen visszaterelgetem a figyelmét az evésre, akkor kezdjük elölről. Most ez ment mondjuk hajnalban is, még Á. is felkelt a nagy dumálására :))) Meg is beszéltük, hogy "Hű mekkora csacsogó lesz!" Nem is tudom kire üthetett :)

Központi kérdés a kaki, ami kb. hetente van, vagy spontán, vagy kúppal. És akkor egy nagy adag, tök normál anyatejes kaki. Hát nem tudom, állítólag ne aggódjak, mert szopis babáknál ez átlagos jelenség (mármint hogy ritkán kakil) ... de heti 1x? Vagy 1x se? Egyébként meg nem szenved vele, nem fáj a pocija, legalábbis nem tűnik fel, gondolom sírna, nyugtalan lenne, ha szenvedne. Amikor meg bekakil akkor ragyog az örömtől és vigyorog, biztos érzi, hogy erre várnak a szülők, nagy pillanat ez bizony.

Pár hete nagyon nyáladzik, a kis keze, ökle sokat van a szájában, mocorognak a fogcsírák ilyenkor már állítólagosan. Egyem meg a szívét. Korán kezdi, ámbár ebből fogacska lehet hogy csak hat hónaposan lesz a nagykönyv és az ismeretségi, családi kör tapasztalatai alapján.

Három hónaposan kereken 5 kg volt és 60 cm, majd szerdán megyek vele védőnőhöz, meg 18-án is a 4 hós státuszra, le lesz akkor is méricskélve és akkor majd írom ezeket a lényegtelen adatokat, mert a lényeg úgyis az, hogy gyönyörű és tökéletes. Minden elfogulság nélkül :D

Van továbbá fülbevalója, hát igen, a szépségért meg kell szenvedni, szegényem meg is szenvedett érte, bár szerintem érzékenyebben érintette , hogy lefogtam őt, mint maga a belövés. Belövés brrr, nem jól hangzik, felejtsük is el, lényeg a cuki végeredmény, na. M. barátnőm pedig szolidarizált,lövetett magának is két plussz lyukat, hogy tudjon engem tájékoztatni, hogy mennyire fájt. Na ilyen az igaz barát, köszönöm neki ez úton is!

Találkoztunk Sz-kal is, ikres barát-kolléga-anyatársnő, hát valami aranyosak az ikrek, nem mondhatni, hogy mint két tojás :) Egy igazi kisfiú és egy igazi kiscsaj, ahogy azt kell!!

Most pedig szorítunk M.G. barátnőmnek nagyon-nagyon, szívből, amikor csak eszünkbe jut minden nap... hiszek benne és abban, hogy hamarosan örömmel írok róla itt részletesebben. Remélem!!!!

Pár kép rólunk, az elmúlt hónap képeiből szemezve: