Második hónapunkról
Írok én írok, és nem is mentegetőzésképpen mondom (vagyis de) de az életet mostanában inkább élem, mint írom :)
A napok, hetek gyorsan telnek és én azt veszem észre, hogy a kislányom két hónapos lett tegnap. Változik sokat, napról napra. Mosolyog a világra, mosolyog ránk. Jönnek újabb szokásai és elhagy régieket és van, ami megmarad és én annak nagyon tudok örülni. Szereti a fényeket, mosolyog a lámpának és az árnyékoknak a falon. Ha hason alszik, keresztben találom a kiságyában, nem csoda, hogy ilyeneket tud már egy ilyen pici lány?
Tudunk már játszani, szemével követi a kiságy feletti zenélő, forgót és vigyorog neki. Van már babája (kettő) könyvekcskéje (hirtelen három is) és játéka (sok). Van hintája (elektromos) amit nagyon szeret, már onnan is nézi a tv-t, hát Istenem, korán kezdi.
Voltunk Szentendrén múlt hétvégén mamáéknál. A szobánkban van ott is kiságya, játéka, pelenkázója, a nagyszülei rendezték be a kis birodalmat nagy szeretettel.
Voltunk Kaposváron húsvétkor (tegnap) és voltunk átvenni az új lakást ma! :) Megannyi élmény és mind Vele, nagyon szeretem, hogy ha átalussza is általában e kalandokat, fontos pontokat, történéseket az életünkben, de megéli velünk, mert jön velünk, azaz... visszük magunkkal. :)
Megvolt az első (és rögtön utána a második) hányás :( - szerencsére nem betegség, hanem túlevés miatt. Így hát a szopik kitolására vagyunk utasítva, hiszen mint megtudtam az igény szerinti szoptatás nem feltétlenül azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármikor, bármennyit, amikor csak szeretné. Nagyon megijedtem, amikor hányt, el sem tudom mondani mennyire. De amint kiadta, amit ki kellett, gyakorlatilag azonnal ellazult, sőt vigyorgott... láza nem volt... nagyokat aludt. Rossz érzés volt, hogy ha jót is akartam, de tulajdonképpen én voltam a hibás. Én büszke voltam milyen jó evő, milyen szerencsénk van, milyen ügyes is ő. És közben akaratlanul huppantunk a ló túloldalára.
Most úgy állunk, hogy ÁLTALÁBAN a 3-3.5 órát simán kibírja, néha 4-4.5 órát is (nagyon néha) illetve este, a fürdetés utáni alvása egy nagy alvás, ami változóan 5-7 óra közötti. Vannak napok (pl. a mai) amikor kellett szopiznia 2 óra elteltével ismét, kétszer is. És tényleg éhes basszus. Merthogy állítólagosan higgyem el, hogy az nem lehet, hogy ilyen hamar megéhezik. Hát de. Már hogyne lehetne. :)
És mindeközben és ezzel összefüggésben rászokott a cumira. Sőt, a régebben (1 hónapja) lesajnált, nagy ívben kiköpött cumira most rendesen rákattant. Erre csak annyit mondok: elvek jönnek, elvek mennek, de a lényeg, hogy Lilinek jó legyen. Mert jó. Megnyugtatja és kell a megnyugvás. Fáj a pocak újra sajnos, a kakiért rendesen megdolgozunk és most ott tartunk, hogy van, hogy kúppal megy csak... a sokadik napon. Tornázunk és masszírozunk és együtt sírunk, ha neki fáj, mert bevallom, azt én nagyon nem bírom, ha azt látom fájdalma van. Nem is hinném, hogy van Anya, aki igen.
De összességében továbbra is a világ legjobb, legkiegyensúlyozottabb és amúgyis úgy általában leg-leg babája és ezt nem azért mondom, mert én vagyok az anyukája - persze belegondolva, de, biztosan azért :)
Olyan büszke és boldog vagyok ám! :) És sosem hittem, hogy létezik ekkora szeretet. Annyi minden van benne a rajongásig szeretésen kívül. Sok féltés, aggódás, mérhetetlen büszkeség és extrának ez a nem múló "még mindig nem hiszem el, hogy Ő van nekem érzés".
Sok mindent írhatnék, sok mindent kellene írnom még, de ma ennyi volt a nap, aludni is kell lassan. Most már este van és hallgatom a sóhajokat a kiságyból és összenézünk ilyenkor az Édesapjával és nagyon-nagyon helyénvaló a mi világunk, erre jövünk rá megint, jólesően és boldogan.
Második hónap képekben :)
—————